Webropi

nyuzrum:

A tanulás kitolódása és a karrierépítés miatt a fiataloknak kevesebb a lehetőségük az ismerkedésre, ezen a helyzeten változtatna az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által támogatott vasárnapi táncos, ismerkedést segítő programsorozat - mondta Soltész Miklós szociális és családügyért…

Welcome to the 60’s. 

matolcsygyorgy:

socialdance:

Ez egy nagyon jó cikk, de még ennél is nagyobb a baj. Azt írja Jancsics Dávid:

Utolsó kategóriánk az alulról jövő, külső antikorrupció, amely a sajtót, oknyomozó újságírókat, bloggereket, közösségi médiát, valamint a civil és nonprofit szférát foglalja magába. Nem túlzás azt mondani, hogy ma Magyarországon ez az egyetlen működő pillére, gyakorlatilag az utolsó bástyája a korrupcióellenes küzdelemnek. 

Bástyának bástya lehet, de nem működő pillér már régóta. Mivel magyar sajtó iszonyatosan ki van szolgáltatva a whistleblowereknek, sőt, a súgás, kiszivárogtatás monopóliuma lényegében kizárólag a Fidesz kezében van, ezért szinte képtelenség a leleplezés. 

Hogy értsük a problémát: a kétharmados kormány hűbérrendszert épített ki saját pártján belül, a közigazgatásban, és a piacon is (ezt nevezik ők “stratégiai partnerségnek”). Az ellenérdekeltek, az ellenzék, a piaci konkurencia pedig nem rendelkezik azokkal az információkkal, amivel kellemetlenséget lehetne okozni. Az eddigi két legnagyobb korrupciógyanús ügy, a földügy és a trafikügy sem kívülről (ellenzék, piaci konkurencia) érkezett, hanem a Fideszen belülről.

Szintén probléma, hogy amennyiben információval rendelkezik is az ellenzék és a piaci konkurencia, úgy azt nem a lebuktatásra használja fel, hanem a zsarolásra. Az ellenzék és a piaci konkurencia nem azt szűrte le az elmúlt évek ennyire ordító korrupciójából, hogy “eddig és ne tovább!”, hanem azt, hogy “jé, ezt így is lehet?” 

A magyar társadalom jelentős részéhez egyébként sem jutnak el a sajtó hírei, de ennél szerintem még nagyobb probléma, hogy akikhez eljutnak, azoknak kétharmada egyáltalán nem gondolja korrupciónak azt, ami történt és történik. Azt gondolja, hogy mindez így volt mindig is, és így is lesz, egyszer az egyik jár jól, másszor a másik. Fogalma sincs arról, mennyivel nőhetne saját életszínvonala, ha nem lenne ekkora a korrupció, sőt, azt gondolja, hogy életminősége akkor javul, ha korrupció van, csak nem korrupciónak nevezi, hanem jogos járadéknak, amiért ő megdolgozott. 

A korrupcióellenes civileknek, újságíróknak, bloggereknek semmi esélye nincsen, mert a magyar társadalom alapvetően korrupt, járadékvadász, vagy fél. A konszolidálódó rendszerben egyre kevesebb esélye van információkhoz, adatokhoz, dokumentumokhoz hozzájutni, becsületes, tiszta ember, aki viszont szivárogtathatna, régóta nincs abban a helyzetben, hogy a sok korrupt között ő is odaférhessen az információkhoz. 

Meg a legszarabb filmben is van katarzis: mi a feloldozás a sztoridban?

El lehet menni, meg lehet rohogni.  

(via matolcsygyorgy)

A magyar közigazgatás hozzászokott az évente bejelentett kormányzati zárolásokhoz, ezért a minisztériumok igyekeznek elkölteni a pénzüket, még mielőtt a menetrendszerűen megszoruló kormány befagyasztja a költésgvetési forrásokat. A kapkodás sokszor átgondolatlan döntésekhez vezet, majd jön az év végéig tartó vegetálás. Idén a megszokottnál is korábban jött a zárolás, de a részletek ismerete…

:(

Akkor már csak a napilap újságírója kéne.